A remény rabjai (The Shawshank Redemption, 1994)

A film 1994-ben készült Stephen King könyve alapján. Stephen alkotása is népszerű volt, azonban az igazi áttörést a Frank Darabont által elkészített film jelentette. 1994-ben mutatták be a mozikban, de a siker kicsit váratott magára. Ami számomra meglepő, hogy a 9 jelölésből egyet sem sikerült díjra váltani a 95'-ös évben. Az IMDB toplistáján az első helyet foglalja el, de lássuk mi ennek az oka! A sztori a helyén van, ötletes, fordulatokkal teli. Nehéz volt megőrizni a drámaiságát a sok káromkodás és a viccesebb jelenetek mellett. Azonban Frank ezeket tökéletesen kombinálta. Ennek a filmnek az ereje egy szokásos témát egyedi stílussal tár a nézők elé. Az alkotás elég nyersnek mondható, nem a látványra, sokkal inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Egy mindennapi témát úgy dolgoztak fel, hogy az végig feszülté és kíváncsivá tegye a nézőket. A középpontban nem csak egy szereplő áll, több ember szempontjából mutatja be az eseményeket. Az egyik főszereplő, aki köré a cselekmény épül Tim Robbins, a narrátor és a másik legfontosabb egyén szerepében Morgan Freeman. Kettőjük közül engem Freeman alakítása nyűgözött le inkább. Habár nem mondhatni, hogy a színészek tették sikeressé a filmet. Sokkal inkább a furfangos cselekményszálak. A zenék tetszettek, fokozzák a drámai jelelget. Sok kritikát hallottam, hogy össze sem hasonlítható más filmekkel (pl: Forrest Gump), mert messze nem olyan jó. Úgy gondolom, hogy ez egészen addig igaz, hogy össze sem hasonlíthatók, hiszen más jellegűek. Egy lehangolóbb, drámai stílusú film ez, nem pedig egy vígjáték. Van benne néhány jókor elsütött poén, de ezek inkább az unalom és a monotonitás elűzésére szolgálnak, hisz a börtönnapok néha eléggé unalmasak. Mindent összevetve nem túlzás kijelenteni, ez a világ egyik legjobb vászonra vitt alkotása. Ha valaki látta a Szökés című amerikai sorozatot, az érdekes párhuzamot vehet észre. Talán Paul Scheuring is Stepheng King regényére építette a sorozatát?

 az én értékelésem: 9/10

A zongorista (The Pianist, 2002)

Ismét egy film ami a második világháború kegyetlenségeivel, a zsidóírtással foglalkozik. Az egyik legemlékezetesebb film ebben a témában Steven Spielberg , a Schindler listája című alkotása. A műnek adaptált a forgatókönyve, ami azt jelenti, hogy egy könyv alapján készült. A köny szerzője Wladyslaw Szpilman. A történet valós, hiszen az író saját történetét mesélte el.  Roman Polanski filmje egy zsidó szemszögéből mutatja be mindazt a kegyetlenséget, amit a németek elkövettek. Így mi is annyit láthatunk a dolgokból, amennyit egy az eseményeket megélő ember. A brutalitás teszi annyira drámai hangulatúvá a filmet. Persze, ha belegondolunk, hogy mindez megtörtént a valóságban, mélyen elszomorodunk. A jelenetek kegyetlenek, naturalista stílusúak. Élethűen mutatja be az akkori Varsó városát, a lerombolt körzeteket, de főként a gettókat. Az emberek egyik napról a másikra elveszítik mindenüket, holtestekkel teli városrészbe kell, hogy éljenek és emberszámba sem veszik őket. A történet a II. világháború első napjától egészen az utolsóig feldolgozza az eseményeket. A szereplők kinézete és ruházata is remek volt, az alakításuk is egész jó volt. A főszereplő Adrien Brody, kiemelkedő alakítása is kellett, hogy ez a film a nagyok közé emelkedjen. Kitűnő alakításának Oscar-díj lett a jutalma. A mellékszereplők is kitűnően beleélték magukat a szerepükbe és ennek köszönhetően a film 3 Oscar-díjat mondhat magáénak. A költségvetése 35 millió dollár volt, ez azonban a nagy hírverés ellenében nem hozott kellően sok pénzt. Talán az embereket kényesen érinti ez a téma, de ezek sajnos már megtörtént dolgok. A film egyfajta rejtett üzenete, ne adjuk fel még a legreménytelenebb helyzetben sem. Mindig van remény. 

az én értékelésem: 8/10

Hófehér és a vadász(Snow White and the Huntsman, 2012)

Igen, már a cím is utal a Hófehérke című mesefilmre. És akinek volt egy olyan sejtése, hogy a sztori alapja a mese lesz, annak igaza volt. A hasonlóság tovább bővül abban, hogy mindegyik történet fikció, az eredeti szereplők megtartásával és a mesebeli számokkal. Persze megbonyolódtak a dolgok egy szerelmi háromszöggel és egy háborúval is többek  között. A rendező, Rupert Sandres azonban úgy gondolta ez kevés lesz és egy középkori hátteret adott a történéseknek. Úgymond kombinált kétfajta stílust. Rupert újonc a szakmában és ez meg is látszik az alkotásán. Kevés hangsúlyt fektet arra, hogy megismerjük a szereplőket. Az írók Evan Daugherty és Jonh Lee Hancock voltak. Utóbbi ismertebb, az ő egyik filmjével már foglalkoztam a blogon( A szív bajnokai). Iszonyatosan magas 170 millió dolláros költségvetéssel dolgoztak. Egy biztos, a természetet és a szereplőket olyan magas szinte dolgozták ki, hogy csak lestem. A filmbeli környezet zseniális minden apró részletig, ezért elismerésem. Azonban a karakterekkel többet is foglalkozhattak volna, valahogy nem az igaziak. A párbeszédek a film második felében eléggé rosszul lettek elhelyezve a cselekményben.

Az egyértelmű volt, hogy Hófehér szerepére egy gyönyörű, fekete hajú, fehér bőrű lányt kellett keresni, olyat aki nem túl kurvás. Az Alkonyatból ismert Kristen Stewartra esett a választás. Hát felejthető alakítást nyújtott mondjuk úgy. A férfi főszereplő Chris Hemsworth, több híres film szereplője( Thor, Bosszúállók). Tökéletesen beleillik a vadász szerepébe a kicsit barbáros külsejével. Ami engem a legjobban idegesített, a boszorkány, Charlize Theron. Nem tudom ki találta ki, hogy állandóan sikoltozzon és hisztizzen, de jól agyon kellene csapni. A szereplők alakítása összességében nem volt számottevő a filmiparban, mindössze Kristen kapott egy Arany Málna-díjat a legrosszabb női epizódszereplőként. A film két Oscar jelölést kapott, természetesen nem a sztoriért vagy a szereplők alakításáért. Viszont volt olyan dolog ami nagyon tetszett, ez pedig a zene. Remekül illik a középkori hangulathoz. A filmkritikusok egyhangúan csalódott és ahogy én is, bíznak benne, hogy a második rész ütősebb lesz. Az elragadó természet miatt sokkal inkább vetíthető lenne a National Geographic-on, mint a mozikban.

az én értékelésem: 5/10

Az Argo-akció (Argo, 2012)

Ben Affleck már több téren is bizonyított, szereplőként (Pearl Harbor) és rendezőként (Tolvajok városa) is. Azonban a zsenialitása most érte el csúcspontját. Egy film, aminek ő a rendezője és főszereplője is és egy megtörtént esemény feldolgozása. Akár hogy is nézem, ebből szinte biztos siker lesz. És úgy is történt, 3 Oscart és 2 Golden Globe díjat zsebelt be. Nézzük mire a nagy siker. A film valós eseményt dolgoz fel, a 70-es évek végi iráni forradalmat mutatja be. Affleck segítője volt Tony Mendez is, akinek a könyvét a mozivászonra vitték. Senki se ijedjen meg, ha nincs tisztába az akkori politikai eseményekkel , a rendezők tökéletesen bemutatják és elmagyarázzák a film elején. Amire nagyon odafigyelt  Ben, hogy ne kövesse el korábbi hibáját, ne vesszen el a részletekben. Az iráni társadalomból és a főszereplőből is csak annyit mutat, ami érdekessé teszi. Ami engem nagyon megfogott ebben a thrillerben, hogy  vicces és mindeközben drámai és folyamatosan izgulunk. Az ironikus humor és a rengeteg fordulat tesi naggyá a filmet. A 6 szökött amerikainak remek volt a castingja, fontos volt, hogy hasonlítsanak az eredeti személyekre. Affleck főhősként hozta a kötelezőt, bár néhány jelenetnél túlzottan is unottnak tűnt. de végig magabiztos volt és nem sajátította ki a vásznat. Kiemelném Alan Arkin alakítását, aki egy kiégett hollywoodi nagykutya szerepébe bújik. Nem igazán lehetne azt mondani, hogy a film Amerika párti, hiszen a nyomorban élő iráni nép is sajnálatra méltó. A környezet és a díszletek teljes egészében visszaadják a kor hangulatát. Minden összevetve izgatottan néztem végig, közben pedig jókat röhögtem. Személy szerint a drámai részek kevésbé jöttek át, azonban a cselekmény szépen felépített és a végletekig kidolgozott. Nem lehet nagy kasszasikerről beszélni, talán az amerikaiak nem szívesen tekintenek vissza a sokáig eltitkolt múltba. 

az én értékelésem: 8/10