Hófehér és a vadász(Snow White and the Huntsman, 2012)

Igen, már a cím is utal a Hófehérke című mesefilmre. És akinek volt egy olyan sejtése, hogy a sztori alapja a mese lesz, annak igaza volt. A hasonlóság tovább bővül abban, hogy mindegyik történet fikció, az eredeti szereplők megtartásával és a mesebeli számokkal. Persze megbonyolódtak a dolgok egy szerelmi háromszöggel és egy háborúval is többek  között. A rendező, Rupert Sandres azonban úgy gondolta ez kevés lesz és egy középkori hátteret adott a történéseknek. Úgymond kombinált kétfajta stílust. Rupert újonc a szakmában és ez meg is látszik az alkotásán. Kevés hangsúlyt fektet arra, hogy megismerjük a szereplőket. Az írók Evan Daugherty és Jonh Lee Hancock voltak. Utóbbi ismertebb, az ő egyik filmjével már foglalkoztam a blogon( A szív bajnokai). Iszonyatosan magas 170 millió dolláros költségvetéssel dolgoztak. Egy biztos, a természetet és a szereplőket olyan magas szinte dolgozták ki, hogy csak lestem. A filmbeli környezet zseniális minden apró részletig, ezért elismerésem. Azonban a karakterekkel többet is foglalkozhattak volna, valahogy nem az igaziak. A párbeszédek a film második felében eléggé rosszul lettek elhelyezve a cselekményben.

Az egyértelmű volt, hogy Hófehér szerepére egy gyönyörű, fekete hajú, fehér bőrű lányt kellett keresni, olyat aki nem túl kurvás. Az Alkonyatból ismert Kristen Stewartra esett a választás. Hát felejthető alakítást nyújtott mondjuk úgy. A férfi főszereplő Chris Hemsworth, több híres film szereplője( Thor, Bosszúállók). Tökéletesen beleillik a vadász szerepébe a kicsit barbáros külsejével. Ami engem a legjobban idegesített, a boszorkány, Charlize Theron. Nem tudom ki találta ki, hogy állandóan sikoltozzon és hisztizzen, de jól agyon kellene csapni. A szereplők alakítása összességében nem volt számottevő a filmiparban, mindössze Kristen kapott egy Arany Málna-díjat a legrosszabb női epizódszereplőként. A film két Oscar jelölést kapott, természetesen nem a sztoriért vagy a szereplők alakításáért. Viszont volt olyan dolog ami nagyon tetszett, ez pedig a zene. Remekül illik a középkori hangulathoz. A filmkritikusok egyhangúan csalódott és ahogy én is, bíznak benne, hogy a második rész ütősebb lesz. Az elragadó természet miatt sokkal inkább vetíthető lenne a National Geographic-on, mint a mozikban.

az én értékelésem: 5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.