A remény rabjai (The Shawshank Redemption, 1994)

A film 1994-ben készült Stephen King könyve alapján. Stephen alkotása is népszerű volt, azonban az igazi áttörést a Frank Darabont által elkészített film jelentette. 1994-ben mutatták be a mozikban, de a siker kicsit váratott magára. Ami számomra meglepő, hogy a 9 jelölésből egyet sem sikerült díjra váltani a 95'-ös évben. Az IMDB toplistáján az első helyet foglalja el, de lássuk mi ennek az oka! A sztori a helyén van, ötletes, fordulatokkal teli. Nehéz volt megőrizni a drámaiságát a sok káromkodás és a viccesebb jelenetek mellett. Azonban Frank ezeket tökéletesen kombinálta. Ennek a filmnek az ereje egy szokásos témát egyedi stílussal tár a nézők elé. Az alkotás elég nyersnek mondható, nem a látványra, sokkal inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Egy mindennapi témát úgy dolgoztak fel, hogy az végig feszülté és kíváncsivá tegye a nézőket. A középpontban nem csak egy szereplő áll, több ember szempontjából mutatja be az eseményeket. Az egyik főszereplő, aki köré a cselekmény épül Tim Robbins, a narrátor és a másik legfontosabb egyén szerepében Morgan Freeman. Kettőjük közül engem Freeman alakítása nyűgözött le inkább. Habár nem mondhatni, hogy a színészek tették sikeressé a filmet. Sokkal inkább a furfangos cselekményszálak. A zenék tetszettek, fokozzák a drámai jelelget. Sok kritikát hallottam, hogy össze sem hasonlítható más filmekkel (pl: Forrest Gump), mert messze nem olyan jó. Úgy gondolom, hogy ez egészen addig igaz, hogy össze sem hasonlíthatók, hiszen más jellegűek. Egy lehangolóbb, drámai stílusú film ez, nem pedig egy vígjáték. Van benne néhány jókor elsütött poén, de ezek inkább az unalom és a monotonitás elűzésére szolgálnak, hisz a börtönnapok néha eléggé unalmasak. Mindent összevetve nem túlzás kijelenteni, ez a világ egyik legjobb vászonra vitt alkotása. Ha valaki látta a Szökés című amerikai sorozatot, az érdekes párhuzamot vehet észre. Talán Paul Scheuring is Stepheng King regényére építette a sorozatát?

 az én értékelésem: 9/10

A zongorista (The Pianist, 2002)

Ismét egy film ami a második világháború kegyetlenségeivel, a zsidóírtással foglalkozik. Az egyik legemlékezetesebb film ebben a témában Steven Spielberg , a Schindler listája című alkotása. A műnek adaptált a forgatókönyve, ami azt jelenti, hogy egy könyv alapján készült. A köny szerzője Wladyslaw Szpilman. A történet valós, hiszen az író saját történetét mesélte el.  Roman Polanski filmje egy zsidó szemszögéből mutatja be mindazt a kegyetlenséget, amit a németek elkövettek. Így mi is annyit láthatunk a dolgokból, amennyit egy az eseményeket megélő ember. A brutalitás teszi annyira drámai hangulatúvá a filmet. Persze, ha belegondolunk, hogy mindez megtörtént a valóságban, mélyen elszomorodunk. A jelenetek kegyetlenek, naturalista stílusúak. Élethűen mutatja be az akkori Varsó városát, a lerombolt körzeteket, de főként a gettókat. Az emberek egyik napról a másikra elveszítik mindenüket, holtestekkel teli városrészbe kell, hogy éljenek és emberszámba sem veszik őket. A történet a II. világháború első napjától egészen az utolsóig feldolgozza az eseményeket. A szereplők kinézete és ruházata is remek volt, az alakításuk is egész jó volt. A főszereplő Adrien Brody, kiemelkedő alakítása is kellett, hogy ez a film a nagyok közé emelkedjen. Kitűnő alakításának Oscar-díj lett a jutalma. A mellékszereplők is kitűnően beleélték magukat a szerepükbe és ennek köszönhetően a film 3 Oscar-díjat mondhat magáénak. A költségvetése 35 millió dollár volt, ez azonban a nagy hírverés ellenében nem hozott kellően sok pénzt. Talán az embereket kényesen érinti ez a téma, de ezek sajnos már megtörtént dolgok. A film egyfajta rejtett üzenete, ne adjuk fel még a legreménytelenebb helyzetben sem. Mindig van remény. 

az én értékelésem: 8/10

Hófehér és a vadász(Snow White and the Huntsman, 2012)

Igen, már a cím is utal a Hófehérke című mesefilmre. És akinek volt egy olyan sejtése, hogy a sztori alapja a mese lesz, annak igaza volt. A hasonlóság tovább bővül abban, hogy mindegyik történet fikció, az eredeti szereplők megtartásával és a mesebeli számokkal. Persze megbonyolódtak a dolgok egy szerelmi háromszöggel és egy háborúval is többek  között. A rendező, Rupert Sandres azonban úgy gondolta ez kevés lesz és egy középkori hátteret adott a történéseknek. Úgymond kombinált kétfajta stílust. Rupert újonc a szakmában és ez meg is látszik az alkotásán. Kevés hangsúlyt fektet arra, hogy megismerjük a szereplőket. Az írók Evan Daugherty és Jonh Lee Hancock voltak. Utóbbi ismertebb, az ő egyik filmjével már foglalkoztam a blogon( A szív bajnokai). Iszonyatosan magas 170 millió dolláros költségvetéssel dolgoztak. Egy biztos, a természetet és a szereplőket olyan magas szinte dolgozták ki, hogy csak lestem. A filmbeli környezet zseniális minden apró részletig, ezért elismerésem. Azonban a karakterekkel többet is foglalkozhattak volna, valahogy nem az igaziak. A párbeszédek a film második felében eléggé rosszul lettek elhelyezve a cselekményben.

Az egyértelmű volt, hogy Hófehér szerepére egy gyönyörű, fekete hajú, fehér bőrű lányt kellett keresni, olyat aki nem túl kurvás. Az Alkonyatból ismert Kristen Stewartra esett a választás. Hát felejthető alakítást nyújtott mondjuk úgy. A férfi főszereplő Chris Hemsworth, több híres film szereplője( Thor, Bosszúállók). Tökéletesen beleillik a vadász szerepébe a kicsit barbáros külsejével. Ami engem a legjobban idegesített, a boszorkány, Charlize Theron. Nem tudom ki találta ki, hogy állandóan sikoltozzon és hisztizzen, de jól agyon kellene csapni. A szereplők alakítása összességében nem volt számottevő a filmiparban, mindössze Kristen kapott egy Arany Málna-díjat a legrosszabb női epizódszereplőként. A film két Oscar jelölést kapott, természetesen nem a sztoriért vagy a szereplők alakításáért. Viszont volt olyan dolog ami nagyon tetszett, ez pedig a zene. Remekül illik a középkori hangulathoz. A filmkritikusok egyhangúan csalódott és ahogy én is, bíznak benne, hogy a második rész ütősebb lesz. Az elragadó természet miatt sokkal inkább vetíthető lenne a National Geographic-on, mint a mozikban.

az én értékelésem: 5/10

Az Argo-akció (Argo, 2012)

Ben Affleck már több téren is bizonyított, szereplőként (Pearl Harbor) és rendezőként (Tolvajok városa) is. Azonban a zsenialitása most érte el csúcspontját. Egy film, aminek ő a rendezője és főszereplője is és egy megtörtént esemény feldolgozása. Akár hogy is nézem, ebből szinte biztos siker lesz. És úgy is történt, 3 Oscart és 2 Golden Globe díjat zsebelt be. Nézzük mire a nagy siker. A film valós eseményt dolgoz fel, a 70-es évek végi iráni forradalmat mutatja be. Affleck segítője volt Tony Mendez is, akinek a könyvét a mozivászonra vitték. Senki se ijedjen meg, ha nincs tisztába az akkori politikai eseményekkel , a rendezők tökéletesen bemutatják és elmagyarázzák a film elején. Amire nagyon odafigyelt  Ben, hogy ne kövesse el korábbi hibáját, ne vesszen el a részletekben. Az iráni társadalomból és a főszereplőből is csak annyit mutat, ami érdekessé teszi. Ami engem nagyon megfogott ebben a thrillerben, hogy  vicces és mindeközben drámai és folyamatosan izgulunk. Az ironikus humor és a rengeteg fordulat tesi naggyá a filmet. A 6 szökött amerikainak remek volt a castingja, fontos volt, hogy hasonlítsanak az eredeti személyekre. Affleck főhősként hozta a kötelezőt, bár néhány jelenetnél túlzottan is unottnak tűnt. de végig magabiztos volt és nem sajátította ki a vásznat. Kiemelném Alan Arkin alakítását, aki egy kiégett hollywoodi nagykutya szerepébe bújik. Nem igazán lehetne azt mondani, hogy a film Amerika párti, hiszen a nyomorban élő iráni nép is sajnálatra méltó. A környezet és a díszletek teljes egészében visszaadják a kor hangulatát. Minden összevetve izgatottan néztem végig, közben pedig jókat röhögtem. Személy szerint a drámai részek kevésbé jöttek át, azonban a cselekmény szépen felépített és a végletekig kidolgozott. Nem lehet nagy kasszasikerről beszélni, talán az amerikaiak nem szívesen tekintenek vissza a sokáig eltitkolt múltba. 

az én értékelésem: 8/10

Idén rendezték meg a 26. Kid's Choice Awards díjátadó gálát. A már megszokott fiatalosság és buli hangulat végig hatalmas hangulatot hozott. hatalmas sikernek örvendett a show, 326 millió szavazat érkezett a különböző kategória jelöltjeire. És persze nem maradhattak el a nagy sztárok és az őket beterítő zöld trutyi sem. Fellépett többek között Ke$ha, Pitbull és Christina Aguilera.

A díjazottak:

Televízió

Kedvenc sorozat: V, mint Viktória

Kedvenc valóságshow: Lehetetlen küldetés (Wipeout)

Kedvenc mese: SpongyaBob Kockanadrág

Kedvenc tévés színész: Ross Lynch (Austin & Ally)

Kedvenc tévés színésznő: Selena Gomez (Varázslók a Waverly helyről)

Mozi

Kedvenc film: Az éhezők viadala

Kedvenc színész: Johnny Depp (Éjsötét árnyék)

Kedvenc színésznő: Kristen Stewart (Alkonyat – Hajnalhasadás: II. rész)

Kedvenc mesefilm: Rontó Ralph

Kedvenc szinkronszínész: Adam Sandler (Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak)

A legmenőbb színész: Dwayne Johnson (Utazás a rejtélyes szigetre)

A legmenőbb színésznő: Kristen Stewart (Hófehér és a vadász)

Zene

Kedvenc banda: One Direction

Kedvenc énekes: Justin Bieber

Kedvenc énekesnő: Katy Perry

Kedvenc dal: What Makes You Beautiful (One Direction)

Sport

Kedvenc sportoló: LeBron James

Kedvenc sportolónő: Danica Patrick

További kategóriák

Kedvenc főgonosz: Simon Cowell (X-faktor)

Kedvenc könyv: Az éhezők viadala-sorozat

Kedvenc videojáték: Just Dance 4

Kedvenc applikáció: Temple Run

A szív bajnokai (The Blind Side, 2009)

A cím senkit se tévesszen meg ez nem egy romantikus vígjáték, hanem egy igaz történetet feldolgozó sport film. Több ilyen alkotással is találkozhattunk már, de ez azonban mégis más, mint a többi. Talán azért, mert nem arról szól az egész film, hogy megsirasson. Ez inkább egyben ösztönöz és rávilágít arra, hogy néhány tehetséges ember milyen nyomorban él és pár rossz döntés miatt mindent elveszítenek. A másik ok az a szereplők és az író nagyszerű teljesítménye. A történet valós sztorit dolgoz fel minden egyes részében, tehát nem kellett nagy kreativitás. A valódi filmeket mindig jobban átérzi egy ember és akár ösztönzi is őket, hogy ne adják fel a tehetségüket a bűnözésért. A sportolóknak nem csak a konditeremben kel bizonyítaniuk, kiegyensúlyozottnak kell lenniük az élet minden területén. Mind a magánéletének, mind a tanulmányainak helyén kell lennie. Maga a történet nem is annyira drámai, van benne pár jó poén is. És talán nem is a sport áll leginkább a középpontban, hanem a család, hiszen az ö támogatásukkal jutott el főszereplőnk egészen az Amerikai Profi Ligáig (NFL). A család tagjai erősen keresztények, ezért is a sok adakozásuk és vendégszeretetük.  A rendező John Lee Hancock volt, aki nem a világ legismertebb embere, ebben a műfajban azonban mintha magára talált volna. Sandra Bullock és Quinton Aaron profi alakítása még jobbá és jobbá teszi az egészet. Sandra Bullock már sok műfajban megmutatta, hogy tehetséges és kétségtelen hogy a gondoskodó anya szerepe is jól áll neki. A szőke hajról már nem is beszélve. A filmvilág is felfigyelt erre az alakításra, hiszen 2009-ben  6 fontos díjat is bezsebelt Sandra, többek között egy Oscart is. A film is kapott Oscar jelölést, azonban másik két díjátadón sikerült két trófeát elérnie. Quentin Aaron alakítását azonban nem lehet nagyon díjazni, mivel eléggé csendes volt és csak bólogatott. Úgy mondanám, hogy hozta a kötelezőt. A 29 millió $-os befektetés hamar megtérült, hatalmas közönségsiker lett több országban is. Az igaz történet minden filmhez jó alapot ad és rengeteg ember kíváncsi a hihetetlenebbnél hihetetlenebb sztorikra. Végül is ki gondolta volna, hogy a befogadott tini srácból egyszer Amerika híres focistája lesz?

az én értékelésem: 8/10

Az utolsó műszak (End of Watch, 2012)

Ez a film megtanított arra, hogy sose ítélkezzek elsőre. Amikor elolvastam, hogy miről szól a történet, röhögtem egy jót, hogy HollyWood ismét készített egy ócska szarufilmet. Azonban amikor megláttam, hogy a rendező David Ayer, akkor felcsillant a szemem. Rengeteg nagyszerű filmet köszönhetünk neki, ilyen a Halálos iramban, Kiképzés és még sok más. A sztori sablon, Két rendőr végzi a munkáját, embereket tartóztatnak le, próbálják felszámolni a bandákat, mindeközben jó barátok lesznek. Felmerül a kérdés, hogy mitől is különleges ez a film. Nos a válasz a valósághű jelenetek és az érzelmek. A filmben az egyik rendőr kamerával rögzíti az eseményeket, így egyfajta dokumentumfilmként is felfoghatjuk. A rendező több kamerát is belecsempészett a történetbe, aminek köszönhetőn még inkább beleélhetjük magunkat. Ennek azonban van egy hátránya is. Rengeteget rángatózik a kamera és nem mindig látni mindent. David Ayerék kutatómunkákat is végeztek, többször is ellátogattak a Los Angeles-i rendőrségre és járőröztek a színészek az igazi rendőrökkel. Az is fontos, hogy nem szuperhősöket akart teremteni, hanem megmutatta, hogy az ember igen is sebezhető mind testileg, mind lelkileg. A történet helyszíne Los Angeles, Newton körzet, ami hírhedt és veszélyes környék. Ayer filmjei azért különlegesek, mert hozzáadja a saját élettapasztalatát is. A nézőt nem hagyja unatkozni, hiszen remek arányban váltják egymást az akció dús jelenetek és a poénok. De mindehhez kellett két kiváló színész, Jake Gyllenhall és Micheal Pena. Előbbi az ismertebb, Míg Pena eddig mellékszerepeket kapott főként, azonban nyilvánvaló, hogy ez élete alakítása volt. Megismerjük a két rendőr mindennapjait és családi életüket is, ennek következtében a film végi jelenet a legkőszívűbb emberből is vált ki érzelmeket. És ez az egésznek a lényege, amiért jó a sztori és nem sablonfilm. Ebben a filmben megvan az a plusz dolog, ami nagyszerűvé teszi és érdekessé, persze mindezt az írónak köszönhetjük. A realitás az, amire az emberek kíváncsiak és ezt meg is kapják.

az én értékelésem: 7/10

Az éhezők viadala (The Hunger Games, 2012)

Ez a film kettős érzéseket váltott ki belőle. Az alapötlete nagyszerű. A jövőben játszódik, ahol az emberek 12 körzetben élnek. Évente kiválasztanak két-két embert, akiket azután egymásnak eresztenek, hogy csak egy maradjon életben. Ez mind szép és jó, azonban a kivitelezés korántsem ilyen tökéletes. Amit pontosan nem tudok, hogy a gyilkosságok mért vér nélküliek és tompítottak. Talán több nézőt akartak nyerni az alacsonyabb korhatár besorolással, de a brutalitás hiányával nem jönnek át ezek a jelenetek.A filmet kétféleképpen is értelmezhetjük. Lehet egy fantáziadús kalandfilm, váratlan fordulatokkal, de ugyanakkor erős társadalomkritikát is belecsempészett a rendező. A film egyfajta gladiátorjátékhoz hasonlít, a szegény emberek megküzdenek egymással a gazdagok szórakoztatásáért. Azonban itt nem csak dicsőséget, hanem reményt is nyer a győztes. A film mellesleg egy könyv alapján készült, de nem szeretnék belemenni a különbségekbe, hiszen a filmnek önmagában is meg kell állnia a helyét. A legidegesítőbb dolog a filmben az volt, hogy rángatózott a kamera. Valaki igazán szólhatott volna az operatőrnek, hogy remeg a keze... Mire felfogtam mi történik a jelenetbe, megint elrántották. Szerencsére ez csak pár résznél volt tapasztalható. A szereplőkkel kapcsolatban az elhanyagoltságot vettem észre. A mellékszereplőről szinte semmit sem tudunk, néha feltűnnek, elmondanak két mondatot és ennyi. Ezt viszont sikerült ellensúlyozniuk a tökéletes főszereplővel. Jennifer Lawrence nem hiába kapott Oscar jelölést 20 évesen, kiváló színésznő. Ami elég furcsa, hogy a film címe "Éhezők viadala". Ezzel szemben elég szembeötlő a színészek testalkata, izmosak, jól felépítettek. A film egyik jelenete különlegesen nevetséges. A főszereplő, Katniss Everdeen felmászik egy fára miközben üldözik, azonban az üldözői közül senki sem találja el az íjjal. Pár perccel később az egyik ellenfele két kést dob sebészi pontossággal egy aprócska gyíkba. Ez a dolog azért több ponton is sántít. Mindezek ellenére a film tarolt. Csak Amerikában a bemutatás hétvégéjén közel 150 millió $ profitot hozott, ez több mint a kétszerese a forgatási költségeknek.

az én értékelésem: 6/10

Végső állomás 5. (Final Destination 5, 2011)

Őszintén nem vártam sokat ettől a filmtől, hiszen a sorozat harmadik és negyedik része már csak sablonfilm volt. Viszont ki kell elemnem a legelső részt, aminek a megjelenését mindenki nagy ovációval fogadta. Ejtsünk egy-két szót a film stílusáról is. A Végső állomást leginkább a Fűrész című filmhez tudnám hasonlítani. Mindkét film horror azonban van egy lényeges különbség. Míg a Fűrész sztorija részről részre bonyolódik és összefügg(persze tele van brutálisabbnál brutálisabb gyilkosságokkal), addig a Végső állomás sztorija el van hanyagolva. Ugyan arra a sztorira épül mind az öt rész. Bár meg kell hagyni most próbálta magát összeszedni az író és változatosabbá tenni az eseményeket. Eddig a cselekmény arra épült, hogy pár ember túlélt egy tömegkatasztrófát egy látomásnak köszönhetően. A halál viszont nem szereti, ha átverik, ezért sorban levadászta őket. Az egyik legötletesebb dolog, hogy bonyolítottak a szabályokon, miszerint a saját halálodat kiválthatod egy másik emberével. Ami még tetszett az az, hogy beépítettek egy szerelmi szálat és bosszúállást is ami érdekesebbe teszi a dolgokat. A már jól megszokott morbid gyilkosságok azonban most sem maradtak el. Az, hogy a filmet 3D-ben is felvették, nagyszerű ötlet volt, hiszen fokozza az élményt és párszor ki is ugraszt a székedből. A szereplők alakítása nem kiemelkedő, az átlagos jelzőt használnám rá. A film nem lett kasszasiker, alig kerestek vele többet, mint amennyibe került. Talán az embereknek ez a pár újítás nem volt elég és már elegük van a kiszámíthatóságból??!!

az én értékelésem: 5/10

http://www.facebook.com/pages/Filmkritika/345248852260576?ref=hl